A mű első publikálása 1856-ban történt folytatásokban, egészben 1857-ben jelent meg. Flaubert-et a mű tartalmáért perbe fogták vallás- és erkölcsgyalázás vádjával. Habár magyarra már 1904-ben lefordította Ambrus Zoltán, a legismertebb, legtöbbször kiadott magyar átültetése Gyergyai Albert nevéhez fűződik.

A Bovaryné a BBC stúdiótól már megszokott érzékeny feldolgozás, amelyben Frances O'Connor játssza a címszereplő asszonyt, aki szerelmes regényeken nőtt fel, ezért tüzes romantikáról és szenvedélyes szerelemről álmodozik. Végül egy megözvegyült vidéki orvoshoz, Hugh Bonneville-hez megy hozzá, akire nagyon gyorsan ráun, ezért fűvel-fával megcsalja, és azzal sem törődik, hogy csélcsap életvitelével minden körülötte lévő férfi életét tönkreteszi.

„Bovarynéban semmi sincs, ami igaz lenne: teljességgel kitalált történet: sem az érzelmeimből, sem az életemből nem tettem bele semmit. Éppen a személytelensége kelt illúziót (ha egyáltalán kelt). Egyik elvem ez: nem szabad magunkat megírni. A művésznek úgy kell jelen lennie a művében, ahogy Isten van jelen a teremtésben: láthatatlanul és mindenhatóan; érezni mindenütt érezzék, de látni sehol se lássák."

Flaubert levele Leroyer de Chantepie kisasszonynak (1857)