A Lost Girl egy kanadai újonc, amit a Showcase ad odakint vasárnap esténként. Helyi idő szerint tegnap este már a második epizód ment le belőle, így pont itt az ideje, hogy szemügyre vegyük kicsit, milyen volt a kezdés.

Alapvetően a történet egy Bo Jones nevű succubus köré épül, aki az emberek (szexuális) energiájával táplálkozik, gyakran végzetes következménnyel, gy.k. megöli őket. Le merem fogadni, hogy a succubus szó az olvasók többségének ismeretlen, legalábbis jómagam most hallottam róla először, így mindjárt azzal kezdtem, hogy ennek utánanéztem, viszont aki nézi a The Gates-t az már találkozhatott vele - én nem tartozom közéjük.

Vártam a sorozatot, mert tudtam, hogy természetfeletti dolgok lesznek benne, amik engem képesek megvenni minimum egy bepróbálásra, de valahogy nem rántott be. Sőt, nemhogy nem rántott be, magát a történtet is nehezen tudtam befogadni. Az addig még oké, hogy a főszereplő, Bo (aki egyébként elég jellegzetes arcvonásokkal rendelkezik) felfedezi a különleges képességeit és elszívja az emberek energiáit, de amikor megjelent az alakváltó nyomozó is, akkor már kezdtem félni, hogy ez nekem sok. És van belőlük több, egész csoportok, szerte a világon.

Learn to enjoy your shit already. You can frickin' control people by touch, and not in a creepy hand job way.

Ezek a fura szerzetek fogják kifaggatni a hölgyet, tud-e magán kívül másokról is, esetleg tartozik-e valamilyen csoportba, mert hát ezek a teremtmények szívesen alkotnak közösségeket. A mellékszereplő csaj nem tudom minek oda, hiába jönnek azzal, hogy Batman-nek is volt társa, de neki hasznát is vették, míg ő nem sokat mutatott.

Nem tudok róla túl sok okosat mondani, nekem még emésztenem kell. Az emberek többségénél azon fog eldőlni a sorozat, hogy megeszik-e ezt a történetet vagy sem. Nekem nem igazán sikerült, pedig mint mondtam, bírom a Supernatural-t is. Alapesetben még egy esélyt adnék neki, de amikor ilyen dömping van, akkor nem tudom megígérni, hogy folytatni fogom.